Az elmúlt pár napban aztán tényleg csak a bringázásé volt a főszerep. Úgy néz ki egész jól sikerült készülgetni a Tour de Pelso-ra. Már nemtudom pontosan melyik nap merre voltunk. Közben visszaolvasom Matyival az msn előzményeket, mert jobb mint egy bringás napló... :) Ami biztos. Hétfőn délután szokásos időben délután elindultunk. Montival. Tóközpuszta felé vettük az irányt, majd át Törekibe, onnan pedig Alirétre. Ott megálltunk pár szót váltottam apuval, majd megcéloztuk a lullai geodéziai tornyot. Azért, hogy ne ott menjünk fel, ahol majd lejövünk aputól szerzett információk alapján a "mérnökúton" mentünk fel. Taposni kellett rendesen, volt szép emelkedő. Az út szép volt, kicsit "kanyonos" pár bedőlt fával, szóval ott bringa átemelés stb. Ahogy Gyuri fogalmazott, szép vadregényes :)) Hosszúnak tűnő percek után végre láttam a fényt az alagút végén az emelkedő végén, ami beszűrűdött az út végénél. A toronynál megpihentünk és felmásztunk a toronyba. Mutattam mi merre található, hátunk mögött Tab, nyugatra a lullai tó, ott lehet átmenni Bálványos valamit Pusztaszemes fele. Mivel már nincs olyan sok időnk, hogy arra menjünk majd egyszer máskor megjárjuk aztis. Előbb mint gondoltam. De erről majd később. Visszagurultunk az egyik lejtős földesúton az erdészeti útig, majd onnan ballra, Jabapuszta felé vettük az irányt. Még az emelkedőnél beszéltünk arról, milyen jó lenne egy kis fényképező az ilyen túrákra. Lehetne jókis beszámolókat írni róla, képekkel illusztrálva. Jabapusztánál Endréd fele kanyarodtunk hosszú alattomos emelkedős földesút állt előttünk. Valahogy mégis minden nehézség nélkül hajtottunk fel rá. Gyuri mondta valahol rálehet menni a vaskeresz féle útra. Naná, tudtam is egyből merre kell menni. Átgurultunk a falun. Egy éles bal kanyarral meredek emelkedő vette kezdetét, amit igazából egyikőnk sem kívánt a háta közepéresem, de ahogy fogalmazni szoktunk "edzés értékű" :)) Gyuri mondta ő túrásra fogja mostmár a tempót, én mentem tovább sőt még kicsit gyorsítottam is de csakjött, és még mindig, hátranézek még mindig. Hűha, ez a túratempó? Akkor nem versenyzünk :) Felértünk az endrédi víztározó mellé, ahol megállapítottuk hogy a kis csöndes pincék elveszették a varázsukat, mert nagyon odahallatszik az új M7 zaja :( Lassan már szokásosnak mondható útvonalon vaskereszten keresztül visszaérkeztünk zamárdiba. 1óra 55perc. Km óra hányában passzolom mennyi lehetett. Olyan 35-38km között.

Kedd... Délután egyik ismerősömmel megvolt beszélve, hogy átjön, így nem voltam biztos benne, hogy eltudok menni Gyurival a szokásosak mondható ötórás tekerésre. Fogtam magam, délelőtt felültem az országutimra, és elindultam Siófok irányába, node merre... Tűzoltóságnál vettem egy jobbost, hát ha már így alakult akkor menjünk Balatonszabadi felé. Beértem a faluba/város nemtudom. Kamerával megfigyelt utca. Hűha... Olyan hosszú azt hittem sosem látom az Balatonszabadi táblát. Vége. Következő elág. Enying, vagy Siójut meg Ságvár talán? Enyingi mint útvonali lehetőséget dobtam. Szeretem az adrenalint, de nem ebben a verzióban ami esetleg ott történhet. OK akkor Siójut. Ott átmentem a Sió fölött egy hídon, és rátértem a bringaútra, ami nagyjából Ádándig megy le a Sióval párhuzamosan. Még jóállapotú aszfaltút. A gépkocsifelhajtó ALAMÍÍÍNIUM oszolpok mindenhol hiányoztak, nemértem miért... ja de biztos valaki trike bringávalakart végigmenni és nem fért el, ezért ő kivágta őket. Tekert előttem egy csaj, fekete hosszúhajú, gyökketővel gurult. 100méterre lehettem, mondom mi van a kormányán. Ááá biztos a bukósisak. 30méter. Az egy vödör. 10méter... hűha ennek nincs bekötve a hátsóféke. Hozzáteszem én 35-40között mentem a hátszélnek köszönhetően, mikor épp mögékerültem ráköszöntem hogy hellóóó. Elhúztam mellette majd rámnézett. Én meg majdnem beestem a Sióba!! :)) Mit mondjak, 40plusszos volt, az egy dolog. Ahogy rámmosolygott, láttam két fogát, ami nem azt jelenti hogy annyi látszott ki hanem annyi volt! Kinézett vagy 60-nak. Brrr.... Szerencse hogy gyorsan mentem :DD Kiértem a bringaút végére. Kicsit kiábrándító, mert kinnt a kék tábla pirossal áthúzva, és a semmi közepén vége az útnak. Megfordultam. Irány vissza. Mondanom sem kell szembeszél. Öregnéne jött szembe, de most ő köszönt előre :D én csak biccentettem. A bunkó formám. Beugrottam Siófokon SellerPetihez, két szót váltottunk majd hazatekertem. Kb 60km volt... Délután úgy alakult, hogy eltudtam menni a még egy körre Gyurival. Najó, végülis Matyi azt tanácsolta napi négy órát tekerjek, ebből már kettő megvolt, most jöhet a második felvonás. Montival... Fejben már megvolt merre menjünk, viszont az út egyik felét csak elméletben tudtam merre megy, a másikon pedig egyszer voltam. Az első fele ahol nem voltam ismét vadregényes volt.. Hopsz egy kanyart benéztem, 150méter vissza, ok. Na ott aztán minden, csallán, gaz, vadrózsa csupa kisbetűvel, pedig egy vad Rózsa is lehetett volna valahol félúton, vagy már otthon. Mondjuk így is fáradt voltam, nagyon éreztem a délutáni kis köröcskémet. Gyuri rákérdezett, a Lullai tó fele megyünk. Mondom ahhaaaa! :) - Gondoltam :) Előtte nap mutattam ugye, hogy arra kell menni Pusztaszemes fele. Kis aszfalton tekerés. Igen ez a helyes kifejezés, mert itt olyan az útminőség, hogy lassan nem ott tartunk hogy az aszfalton lesznek lyukak, hanem a kátyúk között lesznek néhol aszfaltok. Lullára be, majd jobbra a tó fele. Lemaradtam kicsit, pulzusomat néztem közel volt a határhoz amit edzéscélzónához állítottam be. Ez az út... huhh. Homokos süppedős. A lehető legrosszabb. Csomó energiát kivesz az emberből. Kis emelkedő lemaradok. Volt még tartalék, de tudtam Pusztaszemes után még 17km aszfalt. Vízhiányban szenvedtünk. Porzott még a szánk is, sőtt a homok "korcogott" a fogunk közöt. Gyuri beállt előre aztán iszkiri. Szerencsére visszafele sok a lejtő, lehet ereszteni. Kerekinél kulacstöltés, végre kinyitották a csapot ami egy héttel korábban még zárva volt. Kőröshegyet elhagytuk, 30fölött mentünk síkon, előttünk egy Mazda6-os kanyarodott ki, majd olyan 35-tel szuttyogott. Gyuri rámnéz, egyből sejtettem mit akar :) - Lealázzuk? - Mondom aha, gyere utánam... Beletapostam, 10másodperc múlva a Mazda bőven mögöttünk volt. Ilyenkor dagad az ember mája, nem akkor ha iszik :) Szántódi lámpákig még Gyuri ment elől. Kezdtem is csodálkozni mondom mivan? Ennyire jó erőben van vagy én vagyok "leposzkulva". Onnan átvettem kicsit a vezetést, szántód révig durvát mentünk majd mondtam OK, na eddig bírtam. Parton végig gurultunk aztán mindenki haza...

Szerda... Délelőtt esett. Gyuri hívott milenne ha csinálnánk egy kiskört (Tihanynál át, és siófok irányába vissza - 75km). Hmm jóötlet. OK 3-as komp. Lacinál még apró finomítások a bringán. Pumpálás. Egyből könnyebben ment a Bianchi-m. 3-as kompot simán elértük, jegyet megúsztuk ;) Kompon találkoztunk egy sráccal, valami tréningen volt Siófokon. Hét elején jött, és most ment vissza. Montival volt. - Merre mész? - Pápára... - Nemtudjátok arra mennyi eső esett? - Nem - Miért? - Mert akkor nagyrészben erdőben mennék... - Az szép.. - És az km-ben mennyi? - 75 (ha jól emlékszem) aszfalton pedig egy százas... Akkor sok sikert! Nekiugrottunk a kiskörnek, mondtam én nem szeretnék bringaúton menni az országutimmal mert szétráz, meg ott nemigen lehet gyorsan menni. Egyedül Balatonfürednél mentünk bennt, városi forgalom stb miatt. Kimentünk a főútra és beálltam előre. Az már fölösleges is mondanom, hogy déli partról mikor elindultunk NY-i szél volt, így hátszelünk lett volna, de mire átértünk naná hogy szembe fújt. Ezen már megsem lepődünk. Km órám hiányában Gyuritól kérdezgettem mennyivel megyünk. Egyenesben tartottam a 32-t. Lejtőn volt 47-is. Időnként hátraálltam, de akkor annyira visszaesett a pulzusom, hogy inkább visszaálltam előre, arról nem is szólva, nekem országutival azért könyebb volt mint kerekes barátomnak a trekkingel. Csopak vagy már nem is tudom hol, nem voltunk túl népszerűek. Egy autó duda, még valami kürt! Egy nagy teherautó dudált le. Majd egy családos anyuka, aki 200méterrel később megállt a Penny-nél és szólt utánunk "Van ám bringaút is fiúk" én már felsem veszem az ilyet, megvontam a vállam és nyomtam tovább. A "sarokban" megálltunk egy zöldségesnél, ettünk banánt, körtét, én ettem rá egy HIGH5 műzlit. Ami hatásos volt. Későbbiekben a szelet egyre jobban éreztem, valamit nehezedtek a lábaim is. Jöt a nagy emelkedő, Balatonakarattyánál. Gyuri mondta, hogy ez már nem hiányzik neki. Együtt indultunk neki, mondta menjek nyugodtan ha bírom. Meg is indultam egész szépen, felénél amikor elfogyott a szufla pont volt egy kicsit lankásabb rész, ott új erőre kaptam és jó tempóban érkeztem a tetejére. 1-1,5percet vártam, és mentünk tovább. Siófokig volt még egy emelkedő, Gyuri kezdett eléhezni amit nem is csodálok, 2körtétől nem lehet sokat várni. Siófokra beérve elkezdett esni. Elhagytuk a várost, visszavettünk a tempóból. Én Zamárdinál voltam úgy, hogy na, most már jó lesz ha hazaérünk... Közös döntés alapján Norbinál fék! Boltba be! És egy jól megérdemelt sört ittunk meg a bolt előtt. Jólesett, azt kell mondjam. Az utolsó km-eken a bolttól fáztunk de rendesen, jólesett utána a forró fürdő...

Ma elindultam hogy tekerek Tabra meg vissza. Ezt már csak pár mondatba, mert így is hosszú a poszt... Tab felé fekete felhők, irány Siófok. Beérek, majd onnan is besötétült minden. Beugrottam a Gáborhoz két mondat erejéig, majd el is köszöntem, mert tudtam ha nem indulok rongyá ázok, sőt rosszabb esetben úgy járok mint múltkor, hogy elvert a jég. Hazafelé nyomtam rendesen, mert fölémért a feketeség. Az utolsó párszáz méteren kb 5fokot hűlt a levegő, talán a hideg eső "szele" lehetett? Nemtudom. Beértem, letusoltam és le is szakadt az ég. Villámlás dörgés. Megúsztam... de most száraz bőrrel :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.