Kiürült a hotel csend van mindenol. Nem forog a kis vizimalom sem. Pénteken átnéztünk a Patrick-kal a MusikStadl-be. Nem voltunk sokáig, olyan 1körül hazajöttünk, én még lenéztem Down-Town-ba, de 15perc után meguntam a sok sznobot, meg a 16éves asztalonfekvő részeget. Reggel szokásos időben keltem, vagyis egy kicsit korábban, mert volt még pár dolog a reggelinél amit el kellett intéznem. Mint kiderült még így is késtem, mert szombaton 6:20kor szoktam kezdeni, most meg 6:30-35re mentem fel. Csodálom, hogy nem jöttek ébreszteni. Amitől a falratudok mászni. Idegesítő hogy ha 2perccel munkakezdés után nem vagy ott már jönnek, "Elaludtál??" Elég sokminden elfogyott, meg el is lett már pakolva, úgyhogy a későn érkezőknek valamivel szegényesebb volt a reggeli mint normál esetben, mert nemtudtam utántölteni dolgokat. Elhúzott mindenki, szerencsére, aztán kezdődött a "waschi-waschi" takarítás ezerrel. Mikor a Christof mondta hogy a legkisebb foltokat, meg minden kis sarokból a legkisebb piszkot is fogpiszkálóval kell kiszedni röhögtem. Aztán mikor nekiálltam a büfében a hűtőszekrényeknek, jött a főnök és mondta hogy itt ebből az 1mm-es illesztési csíkból is piszkáljam ki a dzsuvát, akkor nagyot néztem. Elszórakoztam a takarításával vagy 2órán keresztül. Egykor közös kaja volt. Délután még egy kv szünet sütivel, de én meg a "dolgozósabbjai" nem mentünk ki, hogy minél hamarabb végezzünk. Fél négy után le is léptem, nem is szólt senki semmit. Akartam aludni délután mert eléggé odavoltam. Elmaradt. Nem is tudom mit csináltam... Ja de. Tusoltam, borotválkoztam, meg lejöttem netezni. Úgy volt hogy hétkor jön a Christof és elmegyünk iszunk egy sört a vacsi előtt. 3/4 hétkor gyorsan felöltöztem 6:55kor jött az sms hogy nemtud jönni. Hurrá. Na ez az amit utálok, "harcrakészen" várni. Buszmegállóba is utolsó/utolsó előtti pillanatban szoktam menni, amikor vagy 1-2 percet kell várni, vagy futni kell, vagy keresni egy másik buszt, mert ezt lekéstem. Sebaj. Sebaj, Patrick-kal megbeszéltünk háromnegyedkor találkozunk és együtt megyünk a személyzetis vacsorára. Addig kicsit pakolgattam a szobámban mi mást csináljak... Szakadt az eső mikor elindultunk. Az étterem kívülről eléggé öregnek nézett ki, belül minden tiszta fa, de a színéből látszódott, hogy ez bizony az épülettel egyidős lehet. A falon trófeák, szarvas, őzbak, zerge... A terem közepén egy nagy kemencére hasonlító kandalló állt, amitől kellemes hőmérséklet volt az egész étterem részben. Mi érkeztünk elsőnek, 1perccel utánunk jöttek a többiek. 8óra főnök még sehol. 8után 10perccel érkezett, két lányával feleségével, és az egyik rokonukkal. 23-an jöttünk össze. Azt hittem a'la carte eszünk, de az asztalon kint volt a menü. Négy fogásos vacsorát kaptunk. Itt ittam először jó bort mióta ausztriában vagyunk. OK kivétel a Gyurié, meg a mienk amit magammal hoztam/ hozattam. Előétel, egyből nekemvaló volt. Lazac, sajjtal, spárgaágyon. Ezt egyből át is passzoltam Patricknak. Rendes volt a pincér, kérdezte hozzon -e valami mást. De inkább nemet mondtam. Pedig olyan éhes voltam, hogy két SellerPeti féle szendvicset (fél kilós kenyér elfelezve + hosszába elvágva 20-30deka párizsivel megtömve) is letudtam volna gyűrni mindenféle erőlködés nélkül. - ilyet igaz egyszer ettem csak, de akik látták nagyot néztek :) Leves! Paprikaschaumsuppe mit Kreps, tehát "paprikahab" leves, rákkal. Eszméletlen finom volt. Soha nem ettem még ilyen krémes levest. Először félretoltam a rákot, kérdezték is mivan... "tudjátok ami a levegőből és a vízből való azt nem eszem meg" megkostoltam, semmihez nem hasonlítható íze volt úgyhogy megettem. Az éhségérzet egyáltalán nem múlott. Fentem a fogam a marhahúsra. Nagynehezen megjött, baromi jól nézett ki, 2centi vastag gyönyörű rózsaszínre sütütt. Alatta újhagyma és krumpli püré. Egy dolog volt amit kifogásoltunk a Patrick-kal hazafel, a főétel mennyiségét. Igen, a köret kétségkívűl kevés volt. Desszert. Mogyorókrém ostyával, ananászdarabokkal, és egy kis fagyival. Nagyon guszta volt, és finom is. 1 körül jöttünk ez az étteremből. A korombeliek/ fiatalabbak elléptek több mint egy órával előbb. Mentek bulizni. Fáradt is voltam, kedvem sem volt, nem is szóltak, hogy menjek. Maradtam. A kocsiban a MusikStadl fele beszélgettünk a Patrick-kal. Hiányoltam, hogy a főnök nem mondott semmit. Ha nem is nagy szónok, de úgy gondolom illett volna pár gondolatot mondani, legalább egy köszönöm vagy bármi. Ő ezt nem tartotta lényegesnek. Musikstadl-ben ittunk egy Radlert, szerencsére most nem volt ott a meleg srác mert megint fájó hassal mentünk volna haza, mint legutóbb. Annyit röhögtünk. Ilyen ríííl meleg csávót ritkán látni. Elegánsan felvolt öltözve, ing, stb. Feszülős farmer. Végig csücsörített mint akinek görcsöl az ajka, és azt a merev tánc szerű mozgást. Ááá. Visítottunk. Fél óra tartózkodás után, úgy döntöttünk hazafelé vesszük az irányt. Szerencsére a Patrick barátnője kocsival volt. Fáradt voltam, nem lett volna kedvem hazagyalogolni főleg, hogy kerülni kellett volna. Pénteken sem tudnunk átjönni a mezőn, mert 30méter után rájöttünk mi az a puha a füvön. Kijött a jóidő, elkezdtek trágyázni. Sötétben nem láttuk... Ennyi. Úgyhogy mehettünk körbe. Hazaértem, megbeszéltük, mielőtt megy haza mindenképpen bekopog és elköszönünk egymástól. Én még lejöttem kicsit netezni, hátha kaptam valami levelet. Negyed háromkor visszamentem a szobába mert márt mindenem fájt. Totál tiszta addig amíg le nem feküdtem. Utána szerintem ilyen másodpercek teltek csak el míg elaludtam... 7kor csörgött a telefon. Beszéltem, illetve csak próbáltam, mondták is hogy nem értenek semmit artikuláljak már :)) Ébredés után percekig se kommunikálni semmit nemtudok. Igen mondaná apu, "Tiszta anyád vagy" :) Volt fél nyolc mire visszaaludtam. 10re állítottam a telefont, mert azt mondta a Patrick akkor indulnak Rudival Svájcba, Tessin-be. Gyorsan felöltöztem megyek a szobájához full csend. Csak nem ment el...? Kicsit csalódottan, de visszamentem a szobámba. Nekiálltam pakolni, először csak az ágyra pakoltam ki a cuccaim nagyrészét. Majd bele a bőröndbe. Egyszercsak szólnak be az ablakon, "he! kispapp"! wow! sosem hívott így, de örülök, hogy most így szólt! Tényleg! Előrementem, mondta hogy már nyolckor átment a barátnőjéhez, utána meg a Rudinál reggelizett és most jött vissza. Segítettem kipakolni a cuccait, és bepakoltunk a kocsiba. Nem szeretek búcsúzkodni... Nagyon nem. Átölelt jól megszorított, mondta nagyon örült hogy megismert, ha szeretnék canadába menni szóljak eljön értem a repülőtérre aludhatok nála amikor akarok. Nagyon jó volt ez az elmúlt pár hónap. Na igen, most megkérdezhette volna amit szokott Gabor, MAN oder Manuela! Hogy miért? Amiért mondtam hogy nem szeretek búcsúzkodni. Csomó volt a torkomban, meg fátyolos volt a szemem, azért!! Nem mindig tud erős lenni az ember... Mielőtt beszállt a kocsiba, azt mondta, Gábor 2012 Kili! 2012-ben megyünk a Kilimandzsáróra! Huhh... Az a rossz az egészben, hogy nemtudni találkozunk -e még... Mindig hülyéskedtünk, előző évben valaki azt mondta rá hogy náci, mert beszólt valamiért. Én meg időnként mondtam is neki, mivan te náci. Persze ő meg kommunistázott :) Aztán tegnap este elkezdi, Te vagy az első "kommunista" akivel jól együtt tudtam dolgozni. Nekem Te pedig az első náci, akivel én tudtam együtt dolgozni :) Szóval visszamentem a szobába, furi volt... Egy az hogy már alig van valaki a hotelben, ráadásul a Patrick is elment. Nekiálltam takarítani, fürdőszobát sikáltam jó hosszasan, mert a gőzborotva fenntmaradt a konyhába oda meg nemtudtam bemenni érte :S Dél után megéheztem, minden zárva a hotelben, úgyhogy kimentem megnézni hátha nyitva a spar. Nemvolt. Úgyhogy visszafele bementem a törökhöz és ettem egy dürüm-öt. Furcsáltam mert adott mellé egy kólát. Nem is vettem el, azt hittem nem nekem rakta. Mivel csak a kaja árát kérte el. Aztán utána szólt hogy az is az enyém... Rendes volt, úgyhogy este is hozzá megyek kajáni. Ki is néztem, Diavolo pizza lesz a menü... Holnaptól számolva már csak három nap, és indulunk haza. Ruhákat már kimostam, kedden meg szerdán vasalok. Így is lesz amit otthon kell majd, de legalább csak keveset.

Így akkor négy nappal a hazautazás előtt, azt hiszem már tudok véleményt mondani az itt eltöltött 4,5 hónapról. Hosszú, és mégis rövid. Totál előttem van az elindulás a megérkezés az első nap. Mintha most lett volna. Hosszú, hosszú mert 4,5 hónapig az email-on és a telefonon tudom tartani a kapcsolatot a családdal barátokkal. Ha félidőben hazatudtam volna menni pár napra, az a január végi február eleji időszak sokkal könyebbeen elviselhető lett volna. Voltak nehéz időszakok, részben a saját hibámból, mert december közepétől másfél hónapon keresztül azért elég sűrűn jártam szórakozni, mitsem törődve a reggel 6:15ös 6:30-as keléssel. De mégis ha azt kérdezik megérte -e? Naná! Jóhogy megérte. Sok pozitív érv áll az mellett hogy decemberben ismét kijöjjek. Temérdek jó emlék, szórakozás, nagy nevetések mind mind gazdagabbá tettek. Úgyérzem kellett ez az időszak, távol az otthontól. Számos dologban kellett másképpen gondolkoznom, úgymond még önállóbbnak lennem. Pedig úgygondolom eddig sem voltam az az elveszett "gyerek". Új barátokat sikerült szereznem, lesz akit hiányolni fogok otthonról. Biztos lesz akivel csak egy év múlva találkozom legközelebb. Nyelvből sokat számított, hogy kevés magyarral dolgoztam együtt, rávoltam kényszerülve a németre, a társaság szerencsére nagyon pozitívan állt a dologhoz, és elmagyarázták ha valamit nem értettem. Christof az első időkhöz képest fejben sokat változott, teljesen másképpen viselkedett velem, mint decemberben. Igaz kelett hozzá azis, hogy időnként elmondjam neki, hogy hoppá Te így ne beszélj velem! A csajok Anita & Christine a konyhában olyanok voltak mint az időjárás, ha jó kedvük volt kenyérre lehetett kenni őket, de volt hogy tiszta idióták voltak. Tegnap elkezdi az Anita halkítsd már le a szar laptopodat, mert hallom a Tiedet is meg a Patrick-ét is meg ami a bar-tól jön azt is. Megmondtam neki sajnálom nem halkítom le. Én is ugyanúgy hallom mint Te. Fél óra múlva odamentem hozzá, mondom figyelj, ha azt mondod Gábor, légyszíves kapcsold ki mert zavar. Kikapcsolom. De amíg nem beszélsz normálisan nem érdekel mit mondasz... Aztán! Ami még fontos, az elején sokat dolgoztam mások helyett. Aztán rájöttem ők semmit nem csinálnak meg helyettem. Úgyhogy eltelt egy kis idő, és szóltam "ez nem az én dolgom" legközelebb már megcsinálta. A családban nemcsak én vagyok aki nem tud nemet mondani. Ez egy darabig szép és jó. Csak ehhez hozzászoknak. Aztán akkor van az igazi szívás... Mi még... Igen, hát a pénz. Sokat, nagyon sokat költöttem, objektív, bringás cuccok, sícuccok. Legtöbbet pedig szórakozásra. De ahogy beszéltem a többiekkel, ahhoz képest hogy az első szezonom nem is vészes. Először mindenki belecsap a lecsóba :) Sokat síeltem, szóval a szabadnapok felérnek egy üdüléssel. Rengeteg jó kaját ettem... Most így hirtelen ennyi. Biztos hiányozni fog nyáron ausztria, az osztrák kedvesség, az emberek hozzáállása a dolgokhoz. Otthon nemtudom hol van olyan, pl hogy veszel valamit és ha a városban/faluban dolgozol akkor még kedvezményt is kapsz... Annyi, annyi "begyöpösödött" ember aki zamárdiban él. Szeretek ott lakni, csak ez ami visszataszító. Mindenki csak a saját érdekeit nézi. Ha nincs szórakozó hely az a baj mert be kell mennie a fiataloknak Siófokra, ha van, az a baj mert hangosak a fiatalok. Ugyan döntsük már el mit akarunk. Miért kell saját magunk alatt vágni a fát? Rájöhetne a kedves lakosság hogy ha tényleg a nyári szezonból szeretnének megélni, márpedig ígyvan! Akkor igenes arra a két és fél hónapra fogják be a szájukat, és adjanak bele apait anyait azért, hogy egész télen vakargatni tudják a... Na jól eltértem a témától. De ha egyszer így van akkor így van. Kedden/szerdán még talán egyszer jelentkezem, utána már elvileg otthonról. 17. szombaton ha minden jól megy, megyünk Siófokra a Híd-ba "társasági életet élni"  Lehet csatlakozni :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.