Bő egy hét után ismét sikerült végre bringára ülni. Az időjárás nem éppen volt alkalmas arra, hogy km-eket gyűjtsek a két hét múlva levő versenyre. Egész héten egyszer tudtam magam rávenni, hogy görgőzzek. 45 percig "bírtam", hiába egyhelyben elég unalmas bringázni... Robitól megtudtam, mikor indulnak az SKSC-osok (Siófoki Kerékpáros Sport Club) edzeni. Előző este fáradt voltam, nemtudom mitől így aránylag hamar elaludtam. Órát nem állítottam, gondoltam ha felébredek megyek velük tekerni, ha nem nem. Fél hétkor felébredtem, de visszaaludtam. 8előtt pár percel kinyílottak a szemeim. Szuper. Felöltöztem reggeli, aztán lóra bringára. Odaértem, bemutatkoztam, illedelmességből megkérdeztem mehetek-e velük. Az első fél óra valahogy nem esett jól, pedig annyira nem nyomtuk neki. Sajnos elég sok idő kell mire bemelegszem. Aligánál fordultunk vissza. Úgy volt, hogy elmegyünk még a bálványosi szerpentínre. Na arról azt kell tudni, hogy a környék egyik legdurvább emelkedője. Jól lehet rajt edzeni. Ebből aztán nem lett semmi, mert az edző fiának az Ákosnak nekiállt fájni a hasa, így ők Zamárdinál visszafordultak. Ekkor jártunk kb az 50. km-nél. Mivel visszafele lassan jöttünk, nem éreztem úgy, hogy elég lett volna ez a táv. Továbbmentem, egész a pusztaszemesi emelkedőig, odafele eddigi legjobb időmet "futottam". Éreztem, hogy van némi hátszelem, ezt azonban leginkább visszafelé vettem észre. Kicsit szenvedős volt. Szokásomhoz híven lementem még a földvári hajókikötőbe, nemtudtam kihagyni, oda mindig szívesen megyek, nagyon szép. Fél 1 körül értem haza, 90km-rel a hátam mögött. Seggem meglepően jól bírta a nyerget, úgylátszik kezd hozzászokni ehhez a "műanyag darabhoz". Kettő előtt nemsokkal kajáltam, lefeküdtem netezni kicsit, de rövid időn belűl beláttam, ebből alvás lesz. Két óra KO. Pistivel megbeszéltük délután elmegyünk csinálunk pár képet Siófok és környékén. Szerette volna kipróbálni az új fényképezőjét, a NIKON 5000D-jét. Úgy volt bringával megyünk be, de bevolt merevedve a lábam, lehet mert nem szoktam mostanában nyújtani edzés után, ígyaztán autókázás lett a vége. Ádándon közöttünk ki ahol a Tibiék mutatták meg a HMCS-knek hogy kell egy Ladával közlekedni.Itt lehet egyébként SUBARU-val és egy EVO IX-essel is menni a pályán, ekkor azonban mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Bővebben ITT

Miután elköszöntünk a társaságtól még csináltunk pár képet a búzamezőnél, valamit a repceföldnél.

Lenéztünk a siófoki hajóállomásra, most van a szezonnyitó. Éppen Tóth Vera énekelgetett a színpadon. Mikor ezt mondta "Jajjj hát úgy fúj ez a szél, nem szeretném ha felfújná a szoknyámat" annyit mondtam - Hát bizony mi sem! :DD Lehett lovagolni is. Volt láma mutatóba. Búcsúra emlékeztető lufi és édességárus stb... Visszatérve a lámára... Arra gondolom nem lehet ráülni, meg amúgyis azt hogy hívnák? Lámagolás? Ha már itt tartunk... ha cseresznyére ülök rá akkor az cseresznyemagolás?? :)

Holnap elvileg valamit segítenem kell majd itthon, délután elkéne menni edzeni egyet, este pedig Siófokra megyek Magna Cum Laude koncertre. Mindig van mit csinálni :) Ja igen! Júniustól pedig meló...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.