Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap délelőtt ugye szabadnapos voltam, úgy döntöttem nem megyek síelni, inkább pihenek, és majd ma, szerdán megyek csak délelőtt. Déltől a pálya totál latyakos, nem élvezhető. Este próbáltam időben lefeküdni, (ami sikerült is) de még megnéztem a Christmas Carol - Karácsonyi éneket , majd az Éretlenek a tengerpartont 1óra.. még nem vagyok álmos. Olvastam még az Ágiék féle boros könyvből, majd háromnegyed kettő körül villany leó, aztán elaludtam végre. Fél négy, tűzoltós sziréna üvöltött, arra ébredtem fel... Visszaaludtam, majd megint!!! Valami karambol vagy hasonló volt állítólag. 3/4 6kor megjött a pékáru, ismét zenés ébresztés mint minden reggel. 7 után már nem is tudtam aludni, 3/4 8kor felkeltem, felvettem a sínadrágot, felsőt, felmentem reggelizni. Simone már ott ült az asztalnál, szerintem előtte jöhetett meg mert otthon volt. Azt tudtam hogy a Lisa megy ma síelni. Odaálltam az irodaajtóba, de nem láttam bennt senkit, ezért vártam. Simone egyszer csak elviharzott mellettem bement az irodába, és az onnan nyíló kis helységbe, mert ott reggelizett a főnökasszony. Igen, mikor vártam arra, hogy elkérjem a liftkártyát, pofátlanul elment mellettem és elkérte. Na erről ennyit. Mikor végzett a főnökasszony a reggelivel, megkérdeztem hátha maradt még kártya. Mondta hogy a Lisa-nak és a Simone-nak már levan foglalva. Elmeséltem neki, hogy pofátlan módon szó szerint befutott mellettem azért, hogy ő kapja meg. Utólag azt mondom köszönöm Simone, hogy ilyen bunkó pofátlan voltál, mert így egy felejthetetlen napot szereztél nekem. Főnökaszony megígérte, hogy legközelebb nekem adja. Leültem kajálni, magamon is meglepődtem egyáltalán nem tudott felidegesíteni a dolog. Gondoltam elmegyek sétálni. Közben odajött, hogy egy család előbb elutazik előbb szóval leadják az ő kártyájukat, így én azt megkaphatom az szombatig érvényes. Nyugodtan megreggelzitem, majd bementem az irodába, szóltam nem kell a kártya inkább felmegyek a Sattelbauer-hez amit már régóta tervezek. Átöltöztem, főnöktől kértem egy helyi térképet, megkérdeztem merre tudok felmenni. Egy hosszú vékony aláöltözet volt rajtam felül, meg egy windblock-os RP felső, gondoltam nem viszek mást százágra süt a nap. Csináltam teát a termoszba, meg egy kulacsnyi HIGH5-ot. Fényképező nyakba, nagyobi a hátizsákba. Elindultam végre. Első kép készítéskor kiírja a fényképezőm : NO CARD! Basszus! Otthonmaradt a memória kártyám. hurrá. Visszamentem érte, szerencsére nem voltam messze a hoteltől 15-20perc alatt megfordultam. Akkor következzen a fényképes beszámoló... Ilyen lett volna az első kép mikor kiderült, hogy a CF kártya otthon maradt!

Látszik is mennyire volt meleg, a tető gőzölgött... Úgy döntöttem nem az egyszerűbb autós utat választom felfele, de aki ismer tudja, én sosem szeretem választani az egyszerű utat :) Inkább maradtam a túraútvonalnál amit ilyenkor még nem ajánlanak, mert jeges. Ez persze egyáltalán nem hátráltatott... Az elején csak sáros/havas volt, majd valóban totál jégpálya

Táblára azt írták ahonnan elindultam, Sattelbauer 1 1/2 Stunde. Ehhez képest 55perces időt "futottam". Matyit idézzem, ez olyanoknak kiírt idő akiknek a buszmegállóig sétálás kihívás, és akik életükben nem láttak tyúkot a hűtőn kívül :))

50. percél megláttam az épületet, ehh mondom ez gyors volt. Ledobtam a hátit, egy napsütötte padra, fújtam párat levettem a pulcsit, amit 300méterrel korábban vettem fel mert fáztam az árnyékban. Csináltam pár szokásos képet, a kilátásról épületről stb...

Háttérben a Dachstein. Egyébként ezek a képek 1300méteren készültek.

Bementem az épületbe 2-3 perc várakozás után megjelent egy csinos mosolygós alkalmazott. Rövid bőrnaciban volt, meg egy ilyen kis egyszerű "osztrák" szövet tetejű bakancsban. A jó lábakat mindig ezekhez a börnacikhoz adják a boltban? Elképzelem, a szitut. Akkor ez a rövid bőrnadrág lesz csak? A szexi lábat kéri hozzá, most 30%-kal olcsóbb ha csomagban veszi :)) Na mindegy. Kérdeztem nyitva vannak-e már, kértem egy fantát, azt mondta nincs csak cola, fanta, spéci... Érdekes itt biztos kész keverékként van a spéci, nem úgy csinálják fele cola-ból fele fanta-ból. Na mindegy, anomália...

Nemtudom azt írtam-e már, hogy kevés macskát láttam itt ausztriában, nem úgy mint otthon. Ma 200%-kal több macskát láttam mint december óta. Ez azt jelenti ma láttam 2-t!!! :) Beszéltem egy 60+-os fószerrel, hogy mégis merre érdemes menni Altenmark fele, elmagyarázta de mikor a harmadik "ne jobbra menj hanem ballra" / vagy fordítva-t mondta már rég nem tudtam mit mondott az első kereszteződésről. Irányt megjegyeztem, falut láttam merre kell menni, nagy baj nem lehet. Első 100méteren időnkét még térdig süllyedtem a hóba, úgyhogy a lábhűtés problémáját sikerült orvosolni. 200méterrel az indulás után az út kettéválik ballra megy a MTB Radweg, jobbra pedig a gyalogos út. Szűk gyalogösvényen vezet tovább az út. Ahol a nap mérte a földet jó sáros volt minden, csak úgy cuppogott a bakancs, már ha az enyémet annak lehet nevezni. Inkább utcai magasszárú cípő bakancsnak álcázva :) A hegy ezen oldalán már látni lehetett a földből előbújó virágokat, leginkább az otthoni tavaszi héricshez hasonlított ez a kezdemény, egyébként meg foggalmam sincs mi volt. Ereszkedtem tovább, volt egy-két rész ahol úgy totyogtam mint lúd a jégen. Para volt hogy hanyattvágom magam, kezemben/nyakamban a fényképezővel. Szerencsére nem mindehol volt lefagyva, mint ahogy a képen is látszik. Rövid idő múlva jött az a rész ahol az öreg leírását totál összekevertem, most akkor ballra vagy jobbra? Elindultam ballra, mert az egyenesen mennt tovább az oldalba, nem úgy mint a jobboldali ösvény. 20méter után, ááá ez nem lesz jó, mert visszavisz Reitdorf/Flachau-ba a hegy másik oldalára nem ahova én akarok menni. OK. Vissza, rá a jobboldali ösvényre. Középen volt pár letaposott nyom próbáltam abban menni, de hol beszakadt a teteje és akkor térdig voltam a hóban vagy nem. 20méter után onnan is visszafordultam, én ugyan ezen le nem megyek kamásli nélkül, mert még a t.köm is vizes lesz mire leérek.  Ha valakinek azt mondom majd kövesse a nyomokat, tuti meghülyült volna. Oda-vissza-oda-vissza.  Nem bántam meg, hogy az eredeti útvonalra visszatértem. Egész jól járható út (mihez képest), valamint gyönyörű kilátás. Találkoztam egy idősebb nővel pont mikor egy kereszteződéshez értem. Kérdezte hogy erre kell-e a Sattelbauer-hez menni, útbaigazítottam. Én is rákérdeztem, merre tudok Altenmarkt fele menni, azt tanácsolta menjek Reitdorf/Flachau fele majd onnan betonon Altenmarkt-ba. Persze én rávágtam, hogy erdőben akarok menni. Hát akkor ezen kell elinduljak, de többet ő sem tud. Naná, a nemtudom merre kell menni irányt választottam. Na ez a rész szívás volt. Mély félig letaposott hó, hol elsülyedtem hol nem. Kiszámíthatatlan volt. Nemsokkal később kiértem egy leolvadt kavicsos útra. Azt hiszem talán ez volt a legnyugisabb része az egész napnak, de talán az egyik legszebb is. A csendet időnként egy-egy patak csobogása törte meg, ami inkább kellemes volt mint zavaró. Az illatkor miatt a szikrázó napsütés ellenére is karácsony jutott az eszembe, akkor szoktam ilyen intenzív fenyőillatot érezni. Megálltam kitártam a kezeim, és csak annyit mondtam, ez hihetetlen! Ilyenkor valahogy annyira magával tud ragadni ez az egész környezet, hogy letudnám verni a sátrat. Napokig elkerülni a civilizációt egy fényképezővel és némi élelemmel. Laci barátom volt akivel mindig terveztünk egy ilyen "vonuljunk el pár napra minden elől" túrát. Sajnos nemtudtuk megcsinálni... Bő egy km múlva, már egész sok ház mellett haladtam el. Megláttam egy országutist, úgy irigyeltem, már rövidnadrágban tekert..

Egy gyalogút/sífutó úton értem be a városba, kicsit körbenéztem, bementem egy török kis egyszerű étterembe, ettem egy kebab-ot, ami olyasmi mint a gyros, csak mégsem :) Kb annyi hogy ilyen zsemle szerűben van benne. Meg egytől ugyanúgy nem lakok jól, mint a gyrostól :) Az egyik fatelepen egy érdekességre lettem figyelmes... Egy autó, az épület peremén állt. Nemtudom pontosan mire szolgált ez a része. Jó régi darab, de még szép állapotban. Az legalább biztos hogy onnan nem tudják ellopni, vagy csak furmányos módon :)

12:47kor értem a legközelebbi buszmegállóhoz, szerencsém volt, mert 12:50kor jött egy busz, azzal haza is jöttem. Itthon még ettem egy kicsit, letusoltam, és lejöttem megírni a mai post-ot. Szóval örülök, hogy így alakult ez a mai nap, és síelés helyett elmentem kirándulni. Lehet, következő hétre is valami kirándulós programot szervezek, majd még meglátom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.