Ismét egy újabb nap, ismét fáradtan keltem. Szundira háromszor böktem rá, de fél hét előtt nemsokkal erőt vettem magamon és kikeltem az ágyból. Délelőtt a szokásos program. Nemtudom írtam-e úgy volt hogy tegnap felmegyek a Griessenkareck-re, a nagykereszthez, Christof munkatársam kalauzolásával. Nem mentem mert kicsit párás volt a levegő, így aztán itthon maradtam. Ma azonban 10 óra körül végre kisütött a nap, gyönyörű napsütés kristálytiszta idő. Jött az ötlet, akkor ma pedig irány a hegy. Mondták, hogy sível menjek de nem akartam kockáztatni saját és fényképezőm épségét, mivel a csúcstól lefele fekete pálya van. OK. Egykor végeztem, gyorsan átöltöztem ilyenek. 13:25kor már a liften ültem. Első átszállás 13:35kor. 13:48kor kiszálltam, majd gondoltam az SpaceJet 3-ashoz gyalog megyek fel, mert még mindig gyorsabb onnan felmenni, mint visszaereszkedni több száz métert majd beülni és felliftezni.

Az uticélom

A gerinctől kicsit lejebb volt egy lift amivel Wagrain fele kellett mennem, majd ott átszállni arra ami a csúcs közelébe megy fel. Volt egy két mókás figura és farsang alkalmából beöltözött. Volt Banán, rózsaszín nyuszi stb :)

A liftnél egy baj volt, nagy betűkkel ki volt írva: Gyalogosoknak tilos a beszállás, visszafelé nincs szállítás. Mindegy, próba szerencse. A liftkezelő bennt ült egy kalitkában, ujjaimmal mutatom, és kérdezem messziről hogy gyalog fel lehet-e menni. Csóválta a fejét. Elkeseredtem majd kijöttem a felvonó lezárt területéről. Néztem a csúcsot, gyalog legalább 1 vagy 1,5óra. Fél három volt, az utolsó lift 16:30kor megy le, nagyon szűkös lenne, és rohanás lenne az egész. Mi legyen?! 5percig csak álltam gondolkoztam, meg csináltam pár képet.

Kilátás Ny felé a felvonótól

Végül úgy döntöttem, nem érdekel, ha idáig feljöttem akkor fel kell jutnom valahogy. Gyalog nem volt időm, úgyhogy jött a kuncsorgás a liftesnél. Odamegyek, jött a laza dumával "Woasokka" . Mondom szeretnék felmenni. Dehogy már pedig csak siléccel lehet. Kérdezte kinek fotózok, mert látta a nagy fehér szörnyet a fényképezőmön :) Mondtam hogy magamnak, és mindenképpen szeretnék felmenni stb stb. Nagy nehezen felengedett, de azt mondta most az egyszer. És ne a baloldali pályán jöjjek le hanem a jobboldalin, mert a olyan meredek, nemnagyon tudnék rajta megállni. Azt meg sem mertem mondani, hogy a csúcsra megyek. Hurrá, beszállás kicsit körülményes volt, nem részletezem. Végre elindultam felfele.

Fentről a "szokásos" lélegzetelállító látvány. Pár képet csináltam majd ballra fordultam, egy brutal meredek pályán kellett lemennem 50méteren, majd gerinc és hajrá hajrá fel a csúcsra.

Oda fel... és a kisebb "népvándorlás"

A csúcstól 10méterre egy öreg ült a hóban és bagózott. Kérdezi tőlem Press Photo? Mondom neeem, csak magamnak :) Közben megérkezett a a mentőhelikopter, valaki elszálhatott, fent a csúcsról néztem végig az egészet. Persze fél percenként objektívcsere, mert hol a panorámálór csináltam képet hol a helikopterről. 

Persze a kötelező béna csúcsfotó sem maradhatott el :)

Dachstein, eddigi legmagasabb pontról.

Szorított az idő, úgyhogy vissza kellett indulnom. Lefele kicsit gyorsabban ment... megfogadtam a srác tanácsát, és a jobboldali pályán jöttem le, mondanom sem kell ez sem volt túl lankás... Közben csináltam pár képet síelőkről, siklóernyősökről.

Végül benéztem a Tomiékhoz, váltottam velük pár szót, majd felültem a liftre, és lementem. Fél öt előtt nemsokkal értem be a szállodába. Nem éreztem magamat annyira fáradtnak, de ettem egy kicsit ledőltem az ágyra és aludtam majdnem fél hétig :) Azt kell mondjam megérte... Még sok sok ilyet!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.