03.05 92.nap Péntek - még 40nap
2010.03.06. 00:02
Na gyorsan összedobok egy postot mi is volt a mai nap. Reggel jött az ötlet, vagy tegnap? Nem is lényeges. Ma meló után gyorsan kértem síkártyát majd irány a pálya. Nem volt valami szép idő, leginkább szar. Fennt hideg volt, esett a hó alig lehetett látni valamit, cserébe a pálya viszont patent volt nagyon. Lecsúsztam Wagrain-ba a Rote8Er-nél, hogy meglátogassam a Lillát, igen azt a Lillát akit ismerek, és reméltem, hogy több sikerrel járok mint legutóbb. Mondjuk egy nagyon csinos Lillát ismertem meg, na de a lényeget gyorsan. Az Edelweiss két részből áll, egy Alm-ból szóval egy ilyen beülős kajálós részből, meg 100méterrel hátrébb a hotelből. Először benéztem az Alm-ba hátha ott melózik. Semmi. Átmentem a hotelbe, recepciós leányzó mosolygósan fogadott, hogy miben segíthet. Kérdeztem dolgozik-e itt Lilla Magyarországról. Kérdezi miért? pff, mert az ismerőse vagyok és szeretnék találkozni vele. Pedig még borostás sem voltam, szóval nem valami bosszúálló gyilkor kinézettel jelentem meg (nem úgy mint előző nap amikor a főnök a konyhacsapatról csinált képet). Mondták menjek vissza az Alm-ba ott keressem. OK. felhívták hogy keresi egy férfi. Szegény pont aludt, nem is tartottam fel sokáig. Gyorsan fellifteztem a hegycsúcsra, majd bementem a Szabiékhoz. Mondta hogy szabadnapos, eljön velem. OK. Síbobbal jött. Első körben szépen lassan. Következőben én mentem elől, mondanom sem kell én is megeresztettem neki, és a rossz látási viszonyoknak köszönhetően, későn vettem észre egy hullámos részt, úgyhogy kb úgy nézhettem ki mint aki 40-nel csúszik és valami iszonyat zenét hallgat és arra táncolna, de erről szó sem volt. Inkább azért kűzdöttem nehogy elpereceljek, a kezemben a bottal próbáltam egyensúlyozni. Mondanom sem kell, mögöttem a Szabitól is csak visítást hallottam, igen, ő is ráment az iszonyatra. Mivel nemtúl jó a csillapítása annak a bobnak, elmondása szerint legalább métereseket dobott rajta. Szóval értehető volt az üvöltés :))) Mentünk még pár karikát, aztán bementünk hozzájuk. A nagy ijedtségre való tekintetre ittunk egy bacardicola-t, majd megkajáltunk. Elköszöntem, majd szerintem eddigi leggyorsabb időmet "futottam" a völgyig, mivel a pálya full kihalt volt. A végén próbáltam a 360fokos fordulást még párszor, és végre sikerült. Még pár alkalom és jól fog menni... Addira meg pont hazamegyek. De inkább az mint a pörgés :)
Nemsokára jelentkezem! A mielőbbi viszontolvasásra!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.