Hol is kezdjem... Fantasztikus volt a síelés, mint mindig megint jó időt sikerült kifognom. Pályán nem voltak olyan sokan. Na de kezdjük az elején, mert eléggé nehezen sikerült elindulni. Tegnap átjött a Sanyi, kicsit beszélgettünk egy almaszóda!!! mellett... Majd éjfél körül elvonultam a szobámba, hogy jól kialszom magamat. Aha... nem voltam álmos így befejeztem két filmet amin korábban elaludtam :) majd megnéztem plusz egyet, ami viszont annyira jó volt, hogy nemtudtam abbahagyni. OK. Óra 9-re beállít, 9kor ébreszt, kinyom, 9:20-ra. Felkeltem, felvettem a báliruhám a sínadrágot, stb stb. Gyors reggeli. Főnöktől kártyakérés. Basszzus nincs kártya... Christof-nál van aki délelőtt szabad. Szombaton elkérte, azóta nem hozta vissza. Szuper. Még jó, hogy tegnap elkértem a számát, hátha ma elmegyünk együtt síelni. Beütöttem a számot, valamit karattyolt hogy nem elérhető stb stb. Ok. Mikor másodjára próbáltam, rájöttem nem jól írtam be a számot. Simone elkérte a telefont, hogy ő majd hatásosan megmondja neki hogy a síkártya márpedig KELLLL! Előtte persze neteztem, hogy kicsit megnyugtassam magam. Kártya 20percen belűl meg is érkezett, a női határozottságnak köszönhetően :) Gyorsan visszaöltöztem, majd irány a pálya. Második körben bementem Tomiékhoz, ettem egy levest meg egy adag mákosnudlit, majd leöblítettem egy nagyon erős schiwasser-rel, otthon inkább maradok a szörp kifejezésnél. Mindez már olyan fél egy magasságában lehetett. Kipróbáltam milyen a pálya mellett menni, hát sokkal nagyobb feeling, mint a kijelölt részen. Erről egy bringás "mondás" jut eszembe... A járt ösvényt a járatlanért mindig hagyd el... Kisebb buckákon való "ugratással" is próbálkoztam, volt 1-2 meleg helyzet. (Szülők itt kapnak infarktust) Papa multkor csak annyit mondott "ne menjél síelni az anyááád héccencségit, még összetöröd magad b.zmeg" Jelentem egyben vagyok. A Weltcup piste-n is egyre magabiztosabban merek lejönni, ami előtt legelőször megkérdeztem egy fószert, kilehet-e kerülni valahogy, mert én itt le nem merek menni. VanDerBosch-t sajnos ki kell ábrándítsam nem tudok ma olyanról beszámolni, mekkorát pereceltem, szerencsére megúsztam. Igen, valóban jól hangzana, "és az egyik nagy kanyar előtt megközelítőleg 50km/h-nál beremegett a lábam majd összeakadt. A távolról szemlélők egy trippla dobott rittbergert vélhettek felfedezni a mozgásomban, még a kép is belassult, majd gomba"hó"felhő képződése mellett földetértem, majd síri csend. Felkeltem és mentem tovább"

Holnap helyettesítem a mosogatót, úgyhogy csak 9-re kell mennem, remélem a holnapi nap már megérkezik az obi. Nagyon várom már :)

Megyek filmetnézni, megnézem a hasonmást... vagy valami hasonlót :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.